Preusz Mór
| Preusz Mór | |
| Született | 1883. február 14. Ungvár |
| Elhunyt | 1944. (60 évesen) Németország |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | elnök (1919–1919, Budapesti Munkástanács) |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Preusz Mór (Ungvár, 1883. február 14. – Németország, 1944. nyara) szakszervezeti titkár, politikus, gyárvezető, nyomdász, a Budapesti Munkástanács egyik vezetője.
Élete
[szerkesztés]Édesanyja Neumann Róza volt. Ungváron tanulta ki a nyomdászmesterséget. Fiatalon bejárta Ausztriát és Németországot, majd 1905-ben hazatért, s Kassára került, hol a A Kassai Munkás című lap egyik alapítója, illetve a helyi szociáldemokrata mozgalom egyik vezetője lett. 1909-ben Budapesten a nyomdászszakszervezet lapjának, Typographia egyik szerkesztője (egészen 1920-ig), 1918 novemberétől 1919. március 21-ig pedig az Országos Munkásbiztosító Pénztár igazgatósági tagja, illetve a Budapesti Munkástanács egyik elnöke volt. A Magyarországi Tanácsköztársaság első heteiben a fővárost vezető direktórium tagja volt Vincze Sándor és Dienes László mellett, s 1919. április 14-én beszédet mondott a Margit-sziget "proletárkézbe" vételekor:
Az új világban minden dolgozó proletár megtalálja a számítását, több boldogságban, több életörömben lesz része, mint eddig volt, a proletárság a kunyhóktól eljut a palotákba!
Ám hamarosan csalódott az eszmében, s a kommunistákkal való konfliktusa miatt a városi népbiztosi tisztségéről nem sokkal ezután lemondott, és visszatért a Typographia szerkesztéséhez. Ugyanakkor a Szövetséges Központi Intéző Bizottság tagja volt, s Lung Gézával a Városi Alkalmazottak Országos Szövetségének vezetője lett.[1] A kommün bukása után 1920 áprilisában Bécsbe emigrált. Távozása után ellene lázadás bűntette miatt nyomozólevelet bocsátottak ki. Később visszaköltözött szülővárosába, ahol egy dobozgyár tulajdonosa lett.[2] 1939-ben Kárpátalja visszacsatolása után a tanácsköztársaság alatt betöltött szerepe miatt letartóztatták, s 1 év börtönbüntetésre ítélték. Bár már 1919-ben is felekezeten kívüli volt, 1944-ben mégis elhurcolták Ungvárról, s egy német koncentrációs táborba vitték, ahonnan nem tért vissza.
Műve
[szerkesztés]- Két irány - egy cél (1917)[3]
- Nyomdász Évkönyv és Uti Kalauz az 1913. évre (Budapest, Magyarországi Könyvnyomdászok és Betűöntők Szakegyesülete, 1913)[4]
- A nagy fejedelem (cikk, Kassai Munkás, 1907)[5]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Lung Géza sajtópöre. Huszadik Század, (1921. november 7.)
- ↑ Más források szerint nyomdatulajdonossá vált.
- ↑ Preusz Mór: Két irány - egy cél. Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár. (Hozzáférés: 2015. június 5.)
- ↑ Nyomdász Évkönyv és Uti Kalauz az 1913. évre. Antikvarium.hu. (Hozzáférés: 2015. június 5.)
- ↑ Preusz Mór: A nagy fejedelem. Balmazújvárosi Annotált Bibliográfia. (Hozzáférés: 2015. június 5.)[halott link]
Források
[szerkesztés]- Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969. ABC11587/12440htm. o.
- Váry Albert: A vörös uralom áldozatai Magyarországon, HOGYF EDITIO, Budapest ISBN 978 963 848 400 0
- Fogolytörzskönyv. Arcanum. (Hozzáférés: 2014. július 24.)[halott link]
- Preusz Mór. Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2015. június 5.)
- Munkásmozgalom-történeti lexikon. Szerkesztette Vass Henrik – Bassa Endre – Kabos Ernő. Budapest: Kossuth Könyvkiadó. 1976. 532. o. ISBN 963 09 0412 8
- Vörös Könyv 1919 (Lakitelek, Antológia Kiadó, 1993)
- Magyar életrajzi lexikon III: Kiegészítő kötet (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1981 441. o. ISBN 9630525003
További információk
[szerkesztés]- Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.
